Szakony Magyarország északnyugati részén, Győr-Moson-Sopron megyében a Répce bal partján fekszik, Vas megyével határos. A megyeszékhelytől 100 km-re, Soprontól 45 km-re elhelyezkedő település vonzáskörzet tekintetében Vas megyéhez orientált, Csepreg 3 km, Bük 5 km, Kőszeg 17 km, Szombathely 25 km. Vasútvonala nincs, a legközelebbi vasútállomás Bükön található. A falun keresztülhaladó kerékpárút az osztrák Lutzmannsburgot köti össze Bükfürdővel.
A falu Alsó- és Felső Szakony egyesítésével jött létre. Valószínüleg már a kőkorszakban lakott volt, ugyanis 4000 éves emlékeket is tártak fel itt. A római korban az erre veztő Borostyánkő út egyik őrhelye állt ezen a területen. A Szakony név első írásos említése 1225-ben “terra Zakan” néven fedezhető fel, a kőszegi uradalom tartozéka volt. Később I. Ferdinánd adományozta a hős Jurisics Miklósnak, hogy megjutalmazza Kőszeg védelméért. 1576-ban, a Jurisics család kihalásakor egyik báró kezéről a másikra került, míg végül 1695-től a kőszegi uradalommal együtt Szakony is herceg Eszterházy Pál tulajdonába került, Eszterházy-birtok lett. 1695 és 1747 között a Széchényi-féle budai jezsuita kollégium bérelte. 1520 körül említést találunk egy templomról, ami 1528-ban még meg volt, de feltehetőleg Kőszeg ostroma idején 1532-ben elpusztult.
Szakonyt 1591-ben már önálló evangélikus egyházként tartották számon, bár közben 1651-ben katolikus egyházlátogatás is történt. 1752-ben elég terjedelmes Szentháromság kápolnát építettek a faluban, melynek már 1780-ban 2 oltára, egyszerűbb szószéke és orgonája is volt. Ezt a templomot építették át 1871-ben. Anyagi viszonyok tekintetében mindkét település a vármegye leggazdagabb települései közé tartozott. A virágzás összefüggött azzal a kiváltságlevéllel, amelyet 1575-ben I. Miksa királytól nyertek. Később Mária Terézia urbárium rendelete hatott ki a szakonyiakra, így itt is bevezették a robotot és megszüntették a dézsmamentességet. Az urbériség megszüntetéséig ez az állapot maradt fenn.
Az 1930-as években a lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott. A szovjet alakulatok 1945 március 29-én értek a községbe. Az I. világháborúban 49, a II. világháborúban 22 hősi halottja volt a falunak. A parasztok már 1949-ben “TSZ”-t alakítottak “Első 5 éves terv” néven. A beszolgáltatások ellenére a “TSZ” és az egyéni gazdák is erősödtek. Az 1956-os forradalom idején a nagy felvonulás Répcevistől indult Gyalókán át, ehhez csatlakozott Szakony is, és Csepregre vonultak nagygyűlésre. 1959-ben megalakult az Új Élet és az Előre Termelőszövetkezet, melyek a gyalókaival 1961-ben egyesültek. Az erősödő gazdaság segítségével megkezdődött a falu átépítése. Felépült a kúltúrház, ebben kapott helyet az orvosi rendelő, ami később az általános iskola mögé költözött. 1977-ben kezdődött meg a szennyvízcsatorna kiépítése. A 70-es évek eredménye a sportpálya és az iskolaépület bővítése. Itt tanult 4 falu felső tagozata, és itt volt 3 község “TSZ” központja.
1995. év szeptemberétől megszűnt az Általános Iskola, a tanulók azóta a közeli Csepreg és Bük általános iskolájába járnak. 2006-ban az óvoda is megszűnt. Önálló orvosi ügyelet nincs a községben, az egészségügyi ellátást a zsirai önkormányzat által biztosított háziorvos szolgálat látja el. Az idős korú embereknek szociális étkeztetést biztosít az önkormányzat, ha igénylik ezt.